Kefalónia, a turistaparadicsom

A Gerasimos kolostor, a Melissani-barlang vagy a Myrthos-öböl csupán egyikei azoknak a gyönyörű helyeknek Kefalónia szigetén, amelyet az Unitravel Utazási Iroda szervezésében megcsodálhattunk. Kivételes idegenvezetőnktől azt is megtudhattuk, milyen híres színészek vakációznak rendszeresen a szigeten, vagy hogy hol találhatunk hatalmas teknősöket – a lelkes helyi hajósok pedig Penelopé Fenekének megismeréséről is gondoskodtak.

Az egyhetes görög túrán volt időnk belefeledkezni a mediterrán életstílusba, hozzászokni ahhoz, hogy a paradicsom isteni, hogy a hagyma édes, mint a méz, vagy ahhoz, hogy az olajbogyó nem hiányozhat semmiből sem. De nem volt hiány gavrasból, musakából, suflakiból meg persze tzatzikiből sem, sőt, a hét végére arra is rájöhettem, hogy nekik sem idegen a tapas fogalma, csupán más névre keresztelték – itt meze jár a sör mellé rágcsának.

De ez eddig csak a gasztronómia, a kefalóniai életstílus, természetesen, nem áll meg itt. Ehhez adjuk még hozzá a végtelenül kedves és szeretnivaló görög vendéglátósokat, a kései naplementéket, a naphosszat tengerparton fekvést, a soha véget nem érő szerpentin utakat, és ne felejtsük el azt a nedűt sem, melynek nevét sokan aranykeretbe foglalnánk, a kávét, avagy görögösen: a frappét.

Nem csoda, hát, ha a szigettúránkat és az egész napos hajóutat is egy-egy frappéval indítottuk. Kellett is az energia, hiszen amilyen pici szigetről beszélünk, annál több látnivalóval büszkélkedhet – amelyeket idegenvezetőnk segítségével végig is jártunk.

Busszal a sziget körül

A szigettúránk első állomása volt a kefalóniai főváros, Argostoli volt. A reggeli órákban is nyüzsgő kikötő és piac igazi mediterrán hangulatot tükröz, a hajósok pedig örömmel segítenek nekünk megkeresni kikötőjük állati celebjeit: a careta caretákat, azaz az álcserepes teknősöket.

Innen az utunk a hegyes völgyes utakon át a Szent Gerasimos kolostorig vezetett, ahol a csoport bátor férfijai Gerasimos barlangjába is lemásztak, ahol a pap aszkéta életét élte. A legenda szerint, aki a barlangszoba bejáratát alkotó kb. 30 centis nyíláson nem tud úgy átmászni, hogy ne legyen poros, annak, bizony, valami vaj van a füle mögött. A mi csoportunk tagja tisztábban érkeztek vissza a felszínre, mint mikor lemásztak…

Mielőtt még a Melissani-barlang kristálytiszta, türkiz vizét is megcsodálhattuk volna, egy kis borkóstolóval csigáztuk az érzékeinket. Az ebéd előtti borozgatás megtette hatását: a csapat elkezdett összekovácsolódni.

A túránk ezután Agia Efimia kikötővároskához vezetett, zárásként pedig jött a finálé: a Myrthos-öböl. Sajnos a szerpentines utat, ami levezet az öbölhöz, nem a turistabuszoknak találták ki, de autóval is igen veszélyes. A lentről egyszerű tengerpartnak tűnő öböl madártávlatból nézve lélegzetelállítóan türkiz, mondhatni a „kék ötven árnyalata”. Gyönyörűen kirajzolódik minden áramlat, a fodrozódó hullámok pedig egy kis fehéret is csempésznek a partot nyaldosó tengervízbe.

Ithakai hajós túra

Ha már valaki Kefalónia szigetén jár, nem hagyhatja ki a szomszédos Jón-sziget meglátogatását sem – szerencsére az Unitravellel és a már összekovácsolt magyar csapattal nekünk is volt lehetőségünk arra, hogy Ithaka két városkáját – Vhatit és Kionit – is bejárjuk, ráadásul mindezt egy egész napos hajóúttal egybekötve.

Hajóra szállásunk után pár perccel már komoly fenyegetést kaptam a legénység egyik tagjától: mivel a csapatunk egyik fele késéssel érkezett, bűneikért nekem kellett lakolnom. „A büntetésed pedig az lesz – hangzott a matróz szájából –, hogy te leszel a kapitány!” Azt hiszem, ez a többi utasra nézve nagyobb büntetés volt, mint nekem, de szerencsére mindenki épségben túlélte azt az 5 percet, amíg a hajó névleges kormányosa lehettem.

A görög Saint Tropez

A hollywoodi hírességek is előszeretettel töltik vakációjukat a görög szigetek egyikén, a kefalóniai Fiskardót például, a görög Saint Tropez-ként emlegetik, és látogatják évente többször is. Ithaka szigete is nagy hatással van rájuk, Rowan Atkinson állítólag saját nyaralóval is rendelkezik itt, de Diana hercegnő és férjének nászútja is Ithakán kezdődött.

A Penelopé Fenekeként emlegetett dombkettős Ithaka királynéjáról, Odüsszeusz feleségéről kapta nevét, és csupán a tengerről látható. Akármennyire erősködött a matrózunk, hogy ez márpedig a hivatalos elnevezése a dombnak, nem találtam rá bizonyítékot. Amíg mi Penelopé Fenekén vitatkoztunk, addig a tudósaink pedig a mai napig azon tanakodnak, vajon valóban Ithaka szigete volt-e Odüsszeusz hazája, vagy Kefalóniáé lehet a büszkeség – a Paliki-félszigeten talált leletek ugyanis ezt támasztják alá.

A városnézés és a kionii tavernában elköltött hangulatos ebéd után, hazafelé menet még várt ránk egy attrakció, amelyre azt hiszem, sokan egész nap vártunk. Aki nem számított volna rá, annak is gyanússá vált volna egy idő után, hogy be-benézegetünk minden útba kerülő öbölbe. Hiszen a cél nem más volt, mint találni egy olyan helyet, ahonnan biztonságosan a tengerbe vetheti magát minden vállalkozó kedvű. Amikor a hajó legénységét és magamat azzal szórakoztattam, hogy a hajó tetejéről indul majd az úszkálás, még én is azt hittem viccelek. Nem, nem vicc volt. Két-három utastársammal együtt, kipróbáltuk, milyen a magasból érkezni a türkizszín vízbe. Elmondhatom, hogy félelmetes. Ez azt jelentette, hogy feltétlen repetára van szükség.

Ha mindez nem lett volna elég, a nap végére kiérdemeltük a „legszerencsésebb turistacsoport” címet is. Nem mindenkinek adatik meg ugyanis, hogy öttagú delfincsalád ugráljon mellettük a vízben, és még azt is megengedjék, hogy 30 méteres közelségből nézhessék őket.

A görög tenger nincs krízisben

„A görög tenger nincs krízisben” – állítja a görög turizmus kampánya. A csődközeli helyzetre reagálva, próbálják menteni a menthetőt, és meggyőzni a turistákat, a görög tenger, a görög kultúra és építészetet nem sújtja a gazdasági válság, és továbbra is várják őket szeretettel. Ami a magyarokat illeti, ugyan kevesebben döntenek úgy, hogy a görög partokon töltenék vakációjukat, de az előre kifizetett utakat nem mondják vissza a turisták.